2017. október 08...

MEGVÁSÁROLHATÓ A HEGEDÜS CSALÁD TÖRTÉNETÉT BEMUTATÓ KÖNYV ELSŐ KÖTETE

Elkészült és megvásárolható a családtörténetet bemutató könyv első kötete. A cím: „Tartalma a nemes Hegedüs család Szajol helység birtokos urai írott eszközeinek I. kötet”, amely a Hegedüs-levéltár eredeti latin címének magyar fordításából született. Terjedelme 246 oldal, egy színes címerképpel, puhafedeles papírkötésben, 15,5 x 23 cm-es méretben; kiállításában a családtörténeti szakirodalom hőskorában kiadott művekre hasonlít. Kiadó a Szajol Községi Önkormányzat, a nyomdai munka Budapesten, a Pytheas Könyvmanufaktúránál történt. A könyv megvásárolható, vagy postai úton megrendelhető Szajolban, a Közösségi Ház és Könyvtárban (cím: 5081 Szajol, Kölcsey Ferenc út 2; tel.: +36 (56) 446-047). A könyv ára 2000 forint (plusz az esetleges postaköltség).

Az október 6-án, pénteken, Szajolban megtartott könyvbemutató fotógalériája a Dokumentumtárba került.

CIKK AZ ÚJ NÉPLAPBAN

Jász-Nagykun-Szolnok megye napilapjában, az Új Néplapban jelent meg cikk id. Hegedüs K. Ferencre emlékezve. Letölthető a dokumentumtárból is, PDF-formátumban.

ARCHIVUM

  2012 – 2013  

ÉRDEKESEBB TÉMÁK

Címer

   2016. március 19

   2015. február 8

   2014. március 31. 

   2012. január 31

Családfa, leszármazási adatok

   2014. augusztus 24

   2014. április 25. 

   2014. március 12. 

   2014. január 26. 

Tiszapüspöki anyakönyv

   2014. október 17. 

   2013. december 16. 

Iratok

   2015. március 6. 

   2014. december 22. 

   2014. október 17. 

   2014. október 10. 

   2014. január 26. 

   2013. november 30. 

   2013. augusztus 30. 

   2013. július 25. 

   2012. szeptember 17. 

   2012. július 12. 

Hegedüs K. Ferenc (1914)

   2017. március 24. 

   2015. november 15. 

   2015. március 6

   2014. október 27. 

   2014. július 28. 

   2014. július 11. 

   2013. március 10. 

Lajkó család

   2013. december 16. 

   2013. november 30. 

Fejér család

   2015. február 8

   2013. december 16. 

   2013. november 30. 

 

 

 

  

   2017. szeptember 10...

KÖNYVBEMUTATÓ (FRISSÍTVE)

Örömmel adok hírt arról, hogy elkészült a család történetét bemutató könyv első kötete. A cím: „Tartalma a nemes Hegedüs család Szajol helység birtokos urai írott eszközeinek I. kötet”, amely a Hegedüs-levéltár eredeti latin címének magyar fordításából született. Terjedelme 246 oldal, egy címerképpel, puhafedeles papírkötésben, 15.5 x 23 cm-es méretben; kiállításában a családtörténeti szakirodalom hőskorában kiadott művekre hasonlít. Kiadó a Szajol Községi Önkormányzat, a nyomdai munka Budapesten, a Pytheas Könyvmanufaktúránál történt. A forgalmazást az önkormányzat mint kiadó fogja végezni; erről pontosabb információt jelenleg nem tudok adni, a könyvnek még nincs meghatározott ára. A könyv bemutatójára Szajolban 2017. október 6-án, pénteken, 16:30 kezdettel kerül sor. Helyszín: Közösségi Ház és Könyvtár (Kölcsey Ferenc út 2.).

 

A könyv október 12-én, csütörtökön Szolnokon is bemutatásra kerül a II. Országos Családtörténeti Konferencia és Workshop keretén belül. Helyszín: Aba-Novák Agóra Kulturális Központ (Hild János tér 1.). A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, a könyvbemutató a délutáni szekcióban lesz. Részletek a letölthető meghívóban.

 

A CSALÁD FONTOS IRATAI A SZAJOLI ÉRTÉKTÁRBA KERÜLTEK

Folyó év április 25-én megtett javaslatomat elfogadva a Szajol Települési Értéktár felvette a megőrzendő értékek sorába a Hegedüs család három oklevelének eredeti latin nyelvű szövegét, az azokhoz tartozó magyar nyelvű fordítást, valamint az eredeti iratok rendelkezésre álló fényképeit. Az iratok a következők: királyi birtokba iktatási parancslevél egész Szajolra vonatkozóan Fejér Mihály, Török András, Trombitás Mátyás és Hegedüs Demeter részére. I. Lipót király, Bécs, 1669. április 1.; címeres nemeslevél Hegedüs Gergely, valamint testvérei, Péter, István, János és Mihály, továbbá fiaik, János, Antal és Mátyás részére. I. Lipót király, Bécs, 1701. június 30.; a Hegedüs család királyhoz címzett címerkérő folyamodványa (az előző irathoz kapcsolódva). Keltezés nélkül. A királyi engedély rávezetésének kelte: 1701. június 30. Ajánlók: Telekesy István egri püspök, a vármegye főispánja, valamint Palugyai Gábor, a Királyi Kamara tanácsosa.

   2017. augusztus 18...

újdonságok a dokumentumtárban

Az étkezés általános szabályai” című útmutató bekerült az „Etikett és illem” szekcióba. Azzal a céllal készült, hogy segítségével a hölgyek, urak kifogástalan viselkedéssel tudjanak részt venni egy étkezésen. A szervezéssel, terítéssel, felszolgálással csak a részvétel szempontjából szükséges mértékkel foglalkozik.

Az „Egyéb vegyes dokumentumok” közé került Gerő József: „A m. kir. belügyminiszter által igazolt nemesek 1867–1937.” című – szerzői jog által már nem védett – könyve első fejezeteinek átirata. A mű a legkiválóbb alapossággal mutatja be és írja le a nemesség kialakulását, és annak minden ismérvét. Továbbá leírja a nemesség, előnév és címer igazolásának módjait (az átirat 20. oldalától kezdődően), amelyeket a Belügyminisztériumban egykoron alkalmaztak.

   2017. június 23...

hegedüs k. ferenc (103) temetése

Hegedüs K. Ferenc (103) temetése katonai tiszteletadás mellett történt meg Cegléden, 2017. június 20-án. A koporsó a szajoli Hegedüs család címeres zászlójával volt letakarva, azzal együtt is lett eltemetve. A római katolikus egyház szertartása szerinti búcsúztatást Lengyel István szajoli esperes-plébános úr végezte; a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméti Szervezete részéről Kenyeres Dénes alezredes elnök mondott búcsúbeszédet. Polyák József nemzetőr vezérőrnagy Hegedüs K. Ferencet hadnagyi rangból posztumusz századossá léptette elő, az erről szóló oklevelet átadta a családnak. A temetésen részt vett Szöllősi József, szajoli polgármester úr is. A gyászoló család minden résztvevőnek köszönetet mond a megjelenésért.

A temetésről, illetve a halálesetről a honvedelem.hu (fotógalériával), a hiros.hu és a bacsmegye.hu is megemlékezett cikkében. Fotógaléria a dokumentumtárban.

   2017. június 9...

gyászhír

Fájdalommal tudatom, hogy nagyapám, Hegedüs K. Ferenc, a Don menti harcok veterán katonája, számos kitüntetés tulajdonosa, életének 103. évében három hét kórházban töltött betegeskedés után, június 8-án tüdőgyulladásban elhunyt Kecskeméten. Temetése június 20-án, 10 órakor lesz Cegléden, a Csengettyűs temetőben. Legyen emléke áldott, pihenése nyugodt!

Hegedüs K. Ferenc

1914. július 10. – 2017. június 8.

   2017. május 14...

Frissítések a honlapon

Úgy gondolom, mai időnkben is van értelme arról értekezni, hogy mit jelent egy nemesi család tagjának lenni, és ennek megfelelően milyen viselkedésmódot érdemes választani. Ezzel kapcsolatosan fontosnak ítélem az etikett és a protokoll szükséges mértékű ismeretét. Ebben próbálok meg segítséget adni a „Dokumentumtár” új, „Etikett és illem” szekciójában elérhető útmutatókkal. Az elsőként közreadott útmutatóban a férfiember ünnepi öltözetével foglalkozom, amely az öltönyviselés szabályait foglalja össze. Sokan nem is gondolnák, milyen sok kis apróság alakítja tökéletessé a megjelenést, amelyeknek alkalmazása nem igényel nagy anyagi ráfordítást.

A „Dokumentumtár” menüpont „További kiemelt dokumentumok” szekciójában frissítésre került az 1669-ben kiadott birtokadomány-levél, továbbá az 1701-es címeres nemeslevél latin szövege és magyar fordítása, valamint új dokumentumként bekerült az 1701-es címerkérő folyamodvány latin szövege és magyar fordítása. A korábban említetteknek megfelelően új szekció jelent meg „Etikett és illem” néven.

A „Családtörténet” menüpont alatt frissítésre került a legtöbb idézett forrásszöveg és pontosítva lett pár megfogalmazás. Lényeges plusz információt ezek nem adnak, inkább csak szakmai szempontból volt jelentősége ezeknek a változásoknak. A családfán viszont akad egy fontos változás, amely szerint az 1701-es nemeslevélben felsorolt fiak közül Antalról kiderült, hogy az eddigiekkel ellentétben nem Péter, hanem minden bizonnyal a címerszerző Gergely volt az édesapja (1. Tábla). Egy Jászságra vonatkozó összeírás szerint (MNL OL E156 U&C. Fasc. 71. No. 4. 160–167. p.) Hegedüs Gergelyt 1699-ben Jászladányban találjuk a többi szajoli nemessel egyetemben, és feljegyezték, hogy két fia volt, de azok nevét nem említik. Heves és Külső-Szlnok egyesült vármegyék egy 1770-ben kelt közgyűlési irata szerint Gergely János nevű fiának (VI. Tábla) később volt egy eddig nem ismert felesége is, akit Bernát Juditnak hívtak, akinek megözvegyülése után hat gyermekről kellett gondoskodnia, ám a gyermekek neve nem kerül felsorolásra (MNL HML IV-1/b/620 716. p.)

   2017. március 24...

Rendhagyó történelemóra Szentendrén

Hegedüs K. Ferenc (103) ismét meghívást kapott Szentendrére, az MH Altiszti akadémiára, ahol március 20-án Bozó Tibor dandártábornok – az iskola vezetője –, valamint Dr. Ravasz István alezredes – a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiemelt főtisztje – társaságában rendhagyó történelemóra keretén belül tartott előadást a hallgatóknak egykori katonai tanulmányairól és a világháború eseményeiről (videó és fotógaléria).

A képen Hegedüs K. Ferenc (baloldalon), Bozó Tibor és Ravasz István
(Fotó: www.honvedelem.hu)

   2017. február 16...

TAGSÁG A MAGYAR TÖRTÉNELMI CSALÁDOK EGYESÜLETÉBEN

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a ma élő nemességet összefogó Magyar Történelmi Családok Egyesülete a február 13-án, Budapesten megtartott közgyűlésén a tagjai sorába választott. Amint a mintegy hatvan főt számláló főnemes és köznemes előtt megtett rövid bemutatkozó beszédemben is hangsúlyoztam, nagy öröm számomra, hogy a szajoli Hegedüs családot az egyesületben képviselhetem. Érdemes tudni, hogy a felvétel előtt minden jelentkezőnek szigorúan ellenőrzik a nemességét, előneveit; ez az eljárás az 1867 utáni modern időkben használt belügyminisztériumi irányelveknek megfelelően történik. A Hegedüs család nemességére, címerére, valamint a „szajoli” előnév igazolására a megfelelő módon általam beadott iratmásolatokat az egyesület megőrzi, így a későbbiekben belépni szándékozó Hegedüs-leszármazottaknak csak a nemességet szerző őstől való apai egyenes ági törvényes leszármazást kell bizonyítani. Ehhez nem szükséges az ízről ízre való származás igazolása, az elveszett régi tiszapüspöki anyakönyv ezt nem is tenné lehetővé sokaknak. Régi joggyakorlat szerint elegendő annak bizonyítása, hogy a kérelmező elődei 1848 előtt 60 évre visszamenően nemes embernek tartattak, ehhez pedig a meglévő anyakönyvek is elegendő bizonyítékot adnak a Hegedüsök nevei mellett feltüntetett nemesség feljegyzésével. Az egyesület honlapja a www.nobilitas.hu címen érhető el.

A CSALÁDTÖRTÉNETET BEMUTATÓ KÖNYV

Örömmel jelentem, hogy a Hegedüs család történetét ismertető könyv első kötetének kézirata a lektorálás fázisába került. Tehát a magam részéről, a rendelkezésemre álló szaktudás szerint a kötet főszövegét befejeztem. A terjedelem szinte nyomdakészre formázva mintegy 240 oldalt tesz ki. A lektorálást Dr. Fülöp Tamás vállalta el, aki a szolnoki megyei levéltár korábbi igazgatója, a Magyar Nemzeti Levéltár volt főigazgató-helyettese, a Pallasz Athéné Egyetem jelenlegi rektorhelyettese. Miután elvégzem a Dr. Fülöp Tamás által javasolt változtatásokat, hátra van a személynévmutató és a helységnévmutató elkészítése, valamint az elválasztásokkal való szövegtömörítés. A könyv kiadásának pénzügyi oldala ugyan még kidolgozásra vár, de bízom abban, hogy az érdeklődők hamarosan kezükbe vehetik a kötetet.

   2016. augusztus 23...

Augusztus 20-ai ünnepség Szajolban

Augusztus 20-án Szajolba látogattunk nagyapámmal, és részt vettünk az ünnepi szentmisén. Lengyel István esperes-plébános úr Szajol díszpolgára címben részesült.

Örömmel írhatok arról, hogy sikerült gyarapítani a szajoli polgármesteri hivatal lépcsőfordulójában kiállított, a Hegedüs családhoz köthető relikviákat. 315 évvel ezelőtt kapta a család címerét, amely Szajol címere is lett idővel. Ez alkalomból az 1701-ben elnyert nemeslevélnek egy szépen bekeretezett, az eredetivel egyező méretű (83 x 59 cm) másolata lett az utóbbi hetekben kiállítva, a hozzá tartozó, hasonló méretű és kivitelezésű magyar nyelvű fordítással egyetemben.

Fotógaléria a dokumentumtárban

A képen Szöllősi József polgármester, id. Hegedüs K. Ferenc és ifj. Hegedüs K. Ferenc
(Fotó: Bordás Imre)

   2016. március 19...

A HEGEDÜS CSALÁD CÍMERES ZÁSZLÓJÁNAK ÁTADÁSA

Abban a megtiszteltetésben volt részem nagyapámmal, hogy Szajolban, a március 15-ei ünnepség keretében átadhattuk Szöllősi József polgármester úrnak a Hegedüs család újonnan elkészített címeres zászlóját, amelynek az önkormányzat épületében lesz majd a helye. Mielőtt a zászlóátadáshoz kiszólítottak volna bennünket, az ünnepség narrátora az alábbi szöveget olvasta fel.

Amint azt sokan tudják, 1701. június 30-án I. Lipót király címeres nemeslevelet adományozott Hegedüs Gergelynek, valamint testvéreinek és fiaiknak. Az ekkor adományozott címer leírása: kék pajzsban arany koronában álló vértezett vitéz egyik kezében Ausztria, másik kezében Magyarország címerét tartja. Sisakdísz a pajzsalak. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Az adományozás irataiban nem sorolják fel a Hegedüsök érdemeit, csupán általánosságban fogalmaznak a nemeslevél kiérdemlésével kapcsolatban. Csak feltételezni tudjuk, hogy a család az 1658 nyarán, a törökök dúlása idején elvesztett első címeres nemeslevele helyett kérelmezte az új kiadását, amelyhez hatalmas összeget kellett fizetni illetékként. A Hegedüs család az 1700-as évek első felében Szajol fő birtokosává lett, a családtagok, leszármazottak nagy számában is kitűntek a többi nemesi család közül. A Hegedüsök kiváltságos helyzetével magyarázható, hogy az 1701-ben elnyert címerük lett Szajol címere, amely a ma is használt Szajol-címer alapjául szolgált.

Mai ünnepükhöz kapcsolódva, tudjuk, hogy 1848. március 15-éhez kötődik a Nemzetőrség megszervezésének gondolata. Szajolból 49-en lettek 1848-as nemzetőrök, közülük 23 a Hegedüs család tagja volt. A köreinkben lévő Hegedüs K. Ferenc egykori doni veterán katona két évvel ezelőtt, 100. születésnapján lett tiszteletbeli nemzetőr hadnagy.

Az 1701-ben még csak kilenctagú Hegedüs családnak napjainkban több száz apai egyenes ági leszármazottja van. A tősgyökeres szajoliak között szinte nincs is olyan, akinek ne lenne Hegedüs nevű a felmenői között. Büszkeséggel és hálával töltheti el az utódokat, hogy a mai napon a Hegedüs család átadhatja a szajoli önkormányzatnak újonnan elkészült címeres zászlóját. A család köszönetet mond a polgármester úrnak és az önkormányzatnak, hogy ezt lehetővé tette.

A zászlót Lengyel István esperes úr felszentelte. Ennek szövege a következőképpen hangzott.

Istenünk áldd meg és szenteld meg ezt a családi zászlót, amely az ősök tiszteletére és emlékezetére készült. Jelezze ez a zászló az ősi értékek tiszteletét és megtartását. Növekedjen bennünk a hit megtartó ereje, a hazához való hűség és ragaszkodás, Krisztus a mi urunk által. [Ezt követően elhangzott a Miatyánk.]

Az ünnepség után állófogadásra voltak hivatalosak a meghívott vendégek a polgármesteri hivatal dísztermébe. Ennek során alkalmam nyílt pohárköszöntő elmondására, amely így szólt.

Szeretném megosztani önökkel, hogy nekem milyen különleges viszonyom van Szajollal. Én nem itt születtem, nem laktam itt soha. Ezért Szajol számomra a kutatómunkám során összegyűjtött ezeroldalnyi iratból elevenedik meg, több száz év távlatából. Ezért nekem Szajol egy varázslatos, misztikus, már-már mesébe illő helyszín, amelyért az őseim éltek-haltak, rengeteget küzdöttek, pereskedtek. 315 évvel ezelőtt kapták a Hegedüsök a címerüket. Nem tudom, volt-e már korábban címeres zászlója a családnak. Most viszont van, és ezért köszönetet szeretnék mondani a polgármester úrnak és az önkormányzatnak.

Ezt követően nagyapám is szót kapott. Katonaemberként a II. világháború kapcsán mondott el pár mondatot, amelyeket már régóta szeretett volna megtenni. Kiemelte, hogy Szajol lakossága milyen fontos és kiemelkedő szolgálatot tett a hátország és a frontvonal élelmezése terén.

A március 15-ei ünnepség részeként megtörtént a felújított I. világháborús emlékmű átadása és megszentelése. „Szajol Község Szolgálatáért” emléklapot kapott Kurdics Lajosné.

Az Új Néplap március 18-ai számában egészoldalas cikk foglalkozik az eseménnyel (6. oldal). A szerzővel, Tóth Andrással egyeztetve, a cikk letölthető a dokumentumtárból.

Megemlítendő, hogy a zászlón szereplő címert Máthé Erika festette 2012-ben.

Fotógaléria a dokumentumtárban

A képen Hegedüs K. Ferenc és Szöllősi József polgármester

   2016. január 24...

A SZEPTEMBERI CSALÁDTÖRTÉNETI KONFERENCIA ELŐADÁSAI

A 2015. szeptember 27-ei bejegyzéshez kapcsolódóan adom hírül, hogy megtekinthetők a szeptemberben Szolnokon megrendezett országos családtörténeti konferencia előadásai. Sajnos, Dr. Fülöp Tamás megnyitóbeszéde hiányzik. A szajoli Hegedüs család címeres nemeslevele és címere Ari Ilona előadásában tűnik fel 12:45-től.

Az előadások listája:
Reisz T. Csaba: Digitális tartalmak a családkutatás szolgálatában – link

Békefi Miklós: Miért kutatnak a mormonok? – link
Károly Nóra: Családtörténeti források a könyvtárakban  – link
Dr. Kollega Tarsoly István: Adatbázisok a MACSE honlapon link
Ari Ilona: Mit nyújthat a család és a szűkebb-tágabb közösség számára a családtörténet-kutatás? – link
Bojtos Gábor: Mit nyújthat a diákok számára elődeik megismerése? Családtörténet az oktatásban – link
Dr. Bagi Gábor: Változások az évszázadok során a megye népességében, török időktől napjainkig – link
Dr. Bathó Edit: Az alán jászok, akik magyarok – link
Landauer Attila: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei cigányok történetéről  – link
Dr. Csősz László: Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében  – link
Országh László: A fegyverneki németek – link
Dr. Örsi Julianna: Áttekintés a családkutatókat érintő, legutóbb megjelent kiadványokról – link
Biszak Sándor: Arcanum digitális adatbázisának bemutatása – link
Dr. Bartha Júlia: A kipcsaktörök kunok és műveltségük emléke ma élő hagyományainkban – link

   2015. november 15...

RENDHAGYÓ TÖRTÉNELEMÓRA SZAJOLBAN A 101 ÉVES HEGEDÜS K. FERENCCEL

November 14-én a „Szajoli Értéktár Nap” című esemény előadó vendégei lehettünk nagyapámmal. Az én megtisztelő feladatom volt röviden ismertetni a Hegedüs család történetét és bemutatni nagyapámat, aki a Don melletti harcok veterán katonája. Ezt követően nagyapám mintegy másfél órán keresztül mesélt a résztevőknek életéről, illetve a háborús eseményekről, amelyekben katonaként részt vett. Ezúton is köszönjük a meghívást.

   2015. szeptember 27...

ORSZÁGOS CSALÁDTÖRTÉNETI KONFERENCIA VOLT SZOLNOKON

Szeptember 25-én, pénteken „Jövőnk kulcsa a múlt” címmel országos családtörténeti konferenciát rendeztek Szolnokon. A kb. száz résztvevő között jómagam is ott voltam. A sok neves előadó egyike Ari Ilona, a szolnoki és a mezőtúri családkutató klubok vezetője volt. „Mit nyújthat a család és a szűkebb-tágabb közösség számára a családtörténet-kutatás?” címmel tartott előadást, amelynek során idézett egy korábbi levelemből, amelyet egy évvel ezelőtt küldtem neki, azt követően, hogy a szolnoki családkutató klub tagjaitól várt válaszokat az előadás címét is adó kérdésre. Így tehát a szajoli Hegedüs családról is hallhattak a konferencia résztvevői, közben pedig megtekinthették a nemeslevél és a címer kivetített képét. Az alábbiakban közreadom a konferencián idézett, 2014. szeptember 14-én kelt levelemben megfogalmazottakat.

„Amikor amatőr családkutatóként végiggondolom, hogy az elmúlt több mint húsz évben milyen eredménye volt a munkámnak, és az mit adott nekem, a családomnak illetve egy tágabb közösségnek, akkor több szempontból is kiváltságosnak érzem magamat. A szajoli Hegedüs család, amelyhez tartozom, az 1600-as években a jobbágysorból a királyi birtokadományos nemesek közé emelkedett, azonban igen hányatott sorsa, és a rendkívül sok leszármazott következtében az 1800-as évek elejére teljesen elszegényedett. Jeles hivatalnok, pap vagy katona kevés került ki a családból. Egyrészt kiváltságosnak érzem magamat azért, mert más családkutatókkal ellentétben számomra igencsak bőséges forrásokat tartogattak a levéltárak. Megközelítőleg ezeroldalnyi iratot sikerült feltalálni, amelyek között anyakönyvek, összeírások, szerződések, magánlevelek, káptalani és konventi tanúságlevelek, királyi adománylevelek, vármegyei közgyűlési iratok és jegyzőkönyvek, nemességigazolási iratok vannak. A legnagyobb terjedelme azonban a peres iratoknak van, amelyek kitűnő képet adnak az elődök életéről, személyiségéről és a jellemvonásaikról. A levéltári anyagokon túl, a család két legbecsesebb iratára – az eredeti címeres nemeslevélre és az egykori családi levéltár hitelesített másolatára – is sikerült rátalálnom. Másrészről a kiváltságosság érzetét az adja, hogy az elért eredményeknek nem csupán egyedül, vagy szűk családi körben van lehetőségem örülni, hanem azt a több száz apai egyenes ági Hegedüs-leszármazott, a velük rokonságban állók és a Szajol története iránt érdeklődők is örömmel fogadják. Szajolban, a polgármesteri hivatal lépcsőfordulójában közszemlére vannak téve a megtalált oklevelek másolatai, és van a család történetét bemutató tabló is. A Hegedüsök 1701-ben kapott címere kisebb módosításokkal a mai napig a település címere is egyben. Az együttműködés az esperes-plébános úrral is kiváló Szajolban. A családkutatás során elért eredményeket egy internetes oldalon mutatom be, ahol a levéltáraktól kapott közlési engedélyeknek köszönhetően, a megtalált iratok is megtekinthetők. A családtörténetet idővel könyv formájában is közre kívánom adni.”

LÁTOGATÁS ERKEN

Szeptember 26-án, szombaton Erken jártunk nagyapámmal, ahol a polgármesteri hivatalban található irodájában fogadott minket Pető László polgármester, valamint Csintalan Györgyné önkormányzati képviselő, korábbi polgármester. A szajoli Hegedüs család több évtizedes zálogbirtoklást követően 1737-ben elhagyni kényszerült Erket. A leszármazottak évszázadokkal később sem felejtették el őseik szeretett faluját, ezt időnként azzal is kifejezve, hogy nevük előtt az „erki” előnevet használták. Fontosnak tartottam, hogy személyesen vigyem el Erkre a frissen megjelent kis könyvecske pár példányát, amely a Hegedüsök erki zálogbirtokosságával is foglalkozik. Megtekintettük az egykori plébánia épületében működő helytörténeti kiállítást, és a felújított templomot.

A képen a katolikus templom előtt Pető László, Hegedüs K. Ferenc és Csintalan Györgyné

   2015. szeptember 12...

megjelent a hegedüs család történetét bemutató szakcikk

Örömmel számolhatok be arról, hogy egy kis füzetben megjelent és megvásárolható „A szajoli Hegedüs család rövid története és erki zálogbirtokossága” című szakcikk. Egy alkalommal a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában jártam, és ötletet kaptam az összegyűjtött anyagból szakcikk megírásához. A cikk el is készült és úgy döntöttem, hogy saját magam intézem a kiadását egy önálló füzetben. Száz évvel ezelőtt nagy divatja volt a hosszabb-rövidebb terjedelmű családtörténeti munkák kiadásának. Könyvem külső megjelenésében e kor hasonló műveire emlékeztet. A borítótervet magam készítettem és a nyomdakész állapotba hozást sem engedtem át másnak. Ami a tartalmat illeti, a cím magáért beszél. A család történetét ismertetem röviden, valamint az egykori erki zálogbirtokossággal kapcsolatosan megtalált iratokat is bemutatom, amelyek Szolnokon a megyei levéltárban vannak eredetiben. A honlap tartalmát jól ismerők nagyon sok újdonságra nem számíthatnak. A cél az volt, hogy a családtörténet – még ha egyelőre rövid formában is –, de nyomtatásban is megjelenjen, szakszerű formában. A kiadóval történt együttműködés során arra az elhatározásra jutottam, hogy a család történetét részenként, kötetekre osztva fogom az olvasókhoz eljuttatni. A kutatás befejeztével, a teljes családtörténet papírra vetését követően pedig tervezem az anyagnak egy szép kiállítású könyvben való megjelentetését is. A kis könyvecske megrendelhető a Pytheas Kiadótól (15.5 x 23 cm, 32 oldal plusz 1 színes címerkép, ára 800 forint). Az ígéret szerint rövidesen bekerül majd a kiadó web shopjába is, ez a bejegyzés írásakor még nem történt meg (ettől függetlenül már rendelhető).

   2015. május 31...

Egyházlátogatás Szajolban, 1746-ban

Az egyházlátogatási jegyzőkönyv eredetije az Egri Főegyházmegyei Levéltárban található, a 3414. raktári szám alatt. A dokumentum fordítását kérésemre Darvas Mátyás végezte el, latinról magyar nyelvre. A jegyzőkönyvet kérdésekre adott válaszok alapján vették fel, de a rendelkezésemre álló másolatban a kérdések nem szerepelnek, viszont a szöveg így is jól érthető. Az iratban a Hegedüs család tagjainak nevei is feltűnnek, sajnos nem jó színben. A templom anyagi helyzetére adott válaszokból megtudható, hogy Hegedüs Demeter és Mátyás is sok pénzzel tartozik a templomnak, amelynek csupán egy forint készpénze van, ezt pedig idősebb Hegedüs István őrzi saját ládájában. Az irat név szerint felsorolja Szajol földesurait, köztük a Hegedüs család felnőtt tagjaival. A jegyzőkönyv magyar fordítása a dokumentumtárba került.

   2015. március 6...

Megújult a Dokumentumtár

Megjelenésében megújult, és reményeim szerint szebb lett a Dokumentumtár. A megjegyzés rovat szövege a Magyar Nemzeti Levéltár kérésének megfelelően megváltoztatásra került. Újdonság, hogy minden dokumentumnak röviden ismertetésre került a tárgya. A korábban is elérhető iratok változatlan formában tölthetők le. Az október 10-ei bejegyzésben ismertetett kettő perirat letölthető lett, az időközben megkapott közlési engedélynek köszönhetően (O27 No. 126; O27 No. 398). A Mária Terézia-féle úrbéri tabellák Szajolra vonatkozó anyaga is felkerült a listára. A letöltés azonban a levéltár partnercége, az Arcanum oldaláról történik. Az így letöltendő dokumentumhoz nem lehet közvetlen linket megadni, ezért a belinkelt oldalról tovább kell navigálni, amelyhez útmutató lett készítve (lásd: Dokumentumtár). A jövőben várhatóan több, hasonló módon elérhető dokumentum kerül fel majd a listára.

Folytatódott a rendhagyó történelemóra Szentendrén

Hegedüs K. Ferenc (100), a Jutasi Altisztképző Intézet egykori hallgatója, a Don-menti harcok veteránja, február 17-ére, második alkalommal is meghívást kapott Szentendrére, az MH Altiszti Akadémiára, ahol a hallgatók előtt, a kapott kérdésekre válaszolva a huszárkiképzésről, a katonaiskolai tanulmányokról, és a háborúban átélt eseményekről beszélt. Az eseményről a TV Szentendre közölt fotó- és videóanyagot.

   2015. február 8...

Szajoli Értéktár Nap

Tavaly december 8-án abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy nagyapámmal egyetemben részt vehettem a „Szajoli Értéktár Nap” című rendezvényen, és egy kis előadás keretében bemutathattam a Hegedüs család iratait. Az eseményről a Nemzeti Művelődési Intézet honlapján lehet olvasni.

Máltai lovagok címerei a Mátyás-templomban

A fentebb említett előadást követően egy hölgy azt az érdekességet említette, hogy a budapesti Mátyás-templom altemplomában, kb. húsz évvel ezelőtt, látta a szajoli Hegedüsök címerét. Természetesen megpróbáltam utánajárni ennek az érdekes információnak, és ellátogattam a templomba. Ott megtudtam, hogy a máltai lovagrend az 1920 utáni időben az altemplomban tartotta üléseit, a falakon, pedig az elhunyt lovagok címerei függenek felakasztva. Legnagyobb sajnálatomra, a Hegedüs-címer nem volt közöttük. Mátéffy Balázshoz irányítottak, aki a templomot jól ismerő szakértő. Ő határozottan emlékezett a „de Szajol” előnévre az egyik címer esetében, és azt is elmondta, hogy nem mindig ugyanazok a címerek vannak a falakon, és javasolta, vegyem fel a kapcsolatot a lovagrenddel. Ugron Bélától, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége részéről kaptam segítséget, akitől megtudtam, hogy nem a szajoli Hegedüsökről, hanem a szajoli Fejérekről van szó; Fejér Aladár és Fejér Miklós volt egykoron a lovagrend tagja.

Érdekes hír egy régi újságban

A Pápai Hírlap 1931. február 7-ei számának 3. oldalán, az eljegyzések rovatban a következő szerepel: „Tóth Ferenc Pápa városi pénztárnok leányát, Babykát eljegyezte erki és tiszaszajoli Hegedüs Géza rendőrtisztviselő Budapestről”. Úgy látszik, hogy a Hegedüsök évszázadokkal Erk elhagyását (1737) követően is emlékeztek az egykori ottani birtoklásra. Ez minden bizonnyal nem kizárólag szájhagyomány útján történt, hanem a család birtokában lévő, mára már elenyészett iratok is tanúskodhattak a dologról és az erki előnév használatáról.

   2014. december 22...

PÜSPÖKI EGYHÁZLÁTOGATÁS TISZAPÜSPÖKIBEN ÉS SZAJOLBAN, 1767-BEN

1767. július 18-án egyházlátogatás, vagyis canonica visitatio volt Tiszapüspökiben és a hozzá tartozó Szajolban. Az egyházlátogatást maga a püspök, Eszterházy Károly végezte. Az elkészült latin nyelvű jegyzőkönyv nyomtatásban is megjelent. (Az egri egyházmegye történetének forrásai 1. Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1766–1767. Közzéteszi: Kovács Béla, Érseki Gyűjteményi Központ, Eger, 1997., 461–467. oldal) A latin nyelvű szöveg Szajolra vonatkozó részének magyar fordítását kérésemre Darvas Mátyás végezte el, amelyet az alábbiakban közre adok. Megragadva az alkalmat, boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok minden látogatónak!

Károly, Isten kegyelméből stb. az 1767. év júliusának 18. napján az Úr segedelmével elérkeztünk Tiszapüspöki püspöki községünkbe, mely Szajol filiájával együtt a törvényileg egyesített Heves és Külső-Szolnok vármegyében, mégpedig a Szolnok-Hevesi Tiszántúli körzetben található; itt kánoni vizitációt téve a következőket tapasztaltuk. Mégpedig:

1. Ami a templomot, annak pénztárát, tartozékait és jövedelmét illeti

[...]

Az anyatemplomtól másfél óra távolságra található Szajol filiában az 1744. évben a helyi lakosok által nyers kövekből emelt kisebb, nádfedeles templomot, avagy kápolnát találtunk, és ugyanazon évben Mindenszentek tiszteletére (melyek ünnepét apostoli jóváhagyás nélkül búcsúként ünneplik) szentelte fel az akkori körzeti alesperes, Dely János. Egyetlen ép, hordozható oltára van, mely egy darabból készült és sértetlen, egy szekrénye, melyben a templom papi öltözeteit őrzik. Két zászló, egy hordozható feszület, négy, falra rögzített kép. Harangtoronyként három gerenda szolgál, melyeken két harang függ, a nagyobbik hetven fontos, melyet ez alkalommal mi szenteltünk fel szintén Mindenszentek tiszteletére, a kisebbek (így!) körülbelül harminc fontosak, szintén mindenszentek tiszteletére szentelve fentebb dicsért elődöm által.

[...]

A szajoli filia szent edényei és ruhái: ezüst kehely paténával [kerek, középen bemélyedő kis tányér], fából készült pacifikálé [díszes feszület], négy fa gyertyatartó, egy csengő, három miseruha, melyből egy fekete, kettő fehér, két cingulus [széles szövet öv], két vállkendő, egy karing, három korporália [ostyaterítő], hat kehelytörlő kendő, kettő kézmosó, kettő oltárterítő, egy misekönyv, egy szertartáskönyv és egy énekeskönyv.

[...]

A szajoli filia a hívek kegyes adományain, a végrendelkezéseken és a büntetvényeken kívül semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik. Az egyházközség mindennapi szükségleteire jelenleg tizenhat rajnai forint van absque cista [a fordító megjegyzése: azt kellene jelentse, hogy „ládába zárva”, de így azt jelenti, hogy „ládán kívül”; viszont a cista az előbbiekben egyértelműen „szekrényt” jelentett, amiben a miseruhákat tartották. Lehet, hogy itt is erre utal, és akkor érthető, hogy nem (a szokásosan a sekrestyében található) szekrényben, hanem kulcsra zárva, máshol tartják.] két kulcsra zárva a kurátorra bízva, aki évente köteles elszámolni a plébános és a falu bírái előtt.

2. Ami a temetőt és a köztéri kereszteket illeti

A filiában a templommal határos, felszentelt, árokkal körülvett temető van.

3. Ami a plébánost, kötelezettségeit, lakását és megélhetését illeti

[...]

Szajol filiában (a plébános) évenkénti megváltás címén minden esketett pártól úgy gabonában, mint készpénzben, ahogy az anyaegyházközségben is [„járandóságot kap”, de ez kimaradt a szövegből]. Szintén jár neki 4 kila [egy kila kb. 34 kg] őszi vetésű búza, ugyanennyi tavaszi, amelyekhez kötődő minden munkát (kivéve az őrletést) a község biztosít. Biztosi címen [titulo deputati] 5 forintot kap sertésre, faggyúra 45 krajcárt, a marhahúsra 30 krajcárt, 50 font sót, 8 icce vajat, 3 szekér nyári szénát, 3 szekér tüzifát, 150 köteg nádat. Az év három ünnepnapjának ebédjeire egy összegben 4 forint 30 krajcárt. A templombúcsú alkalmából a plébánosnak, a prédikátornak és a gyóntatóknak ebédre, ahogy a szentmise bemutatásáért is évente egy akó bort ad a község. A stóladíjak az anya-és filiatemplomban is a következők: keresztelés 12 krajcár, a születés utáni bemutatás 12 krajcár, az egyszerű [vagy egyszeri] bejelentés 3 krajcár, szolga- és zsellérállapotúak összekötése egy forint, hoszpeszek [feltehetően a szabadosokat értik ezalatt] és az apai hatalom alatt álló fiúgyermekek [filius familias] összekötése kettő forint, az új házasok megáldása 12 krajcár, keresztlevél kiállítása 30 krajcár, a bejelentések tanúságlevele 12 krajcár, házasságlevél 30 krajcár, szolga- és zsellérállapotúak temetése 24 krajcár, hoszpeszek és középállapotúak temetése 30 krajcár, temetési igazolás 12 krajcár, temetési beszéd egy forint 30 krajcár, énekes mise egy forint, csendes mise 30 krajcár, a ravatalozás 30 krajcár, a Libera me [„Szabadíts meg!”] ugyanennyi.

4. Ami a többi egyházi segítőt, lakásukat és javadalmukat illeti

[...]

Szajol filiában egyszerre kántor illetve tanító és harangozó a körzeti alesperes által alkalmazott Kelemen László (30 éves), letette a hitvallást. A gyerekek oktatásában serény; hittant Canisius Péter katekizmusából tanít, a szertartásokon, körmeneteken és temetéseken Csiky és Szelepcsényi énekeskönyvéből énekel. A község által nemrég épített, szoba-konyhás házban lakik, melynek fenntartása is a községet terheli. Éves illetménye ezekből áll: minden hoszpesz- és szolgarendi pártól egy fél plébániai kila gabona, ugyanennyi árpa és 12 krajcár. Stóladíjban mind ő, mind az anyatemplom kántora így részesül: egyszerű temetés 15 krajcár, Requiemmel 30 krajcár, énekkel 45 krajcár, ravatalozás 15 krajcár, Libera me 15 krajcár.

5. Ami a híveket, nemzetiségüket és kötelezettségeiket illeti

E Tiszapüspöki községünkbe, csakúgy, mint Szajol filiában, a teljes népesség katolikus, magyar. Tiszapüspökiben 233 gyónó, 102 nem gyóntatható van. Szajolban 125 gyónó, 60 nem gyóntatható van. A nép mind az anya-, mind a filiaegyházban jól viszonyul a szent dolgokhoz, az ünnepeket és böjtöket megtartja, vasár- és ünnepnapokon buzgón eljárnak szentmisére, a prédikációt figyelmesen hallgatja, a katekézist inkább elhanyagolják, de a plébánosnak megadják a köteles tiszteletet.

Rendelkezések

[...]

6. A felebaráti szeretet azt kívánja, hogy az olyan vasárnapon vagy ünnepen, amikor a Tisza nagyobb áradása alkalmával a szentmisét Tiszapüspökiben tartják, a tiszapüspökiek a szajoliakat csónakkal átvinni ne vonakodjanak.
[...]

   2014. október 27...

Hegedüs K. Ferenc (100) előadása Szentendrén, az MH Altiszti Akadémián

Az október 13-án megtartott előadással kapcsolatosan a www.honvédelem.hu internetes oldal közöl beszámolót „Rendhagyó történelemóra Szentendrén” címmel, videóanyaggal, képgalériával. Ahogyan a cikk is fogalmaz, Hegedüs K. Ferenc bő másfél órában mesélt a katonai tapasztalatairól, a kiképzésről, a háborúról és az életéről.

(Fotó: www.honvedelem.hu)

   2014. október 17...

A TISZAPÜSPÖKI HISTORIA DOMUS

A plébániákon általában található egy nagy könyv, amelyben feljegyezték a fontosabb eseményeket. Ezt nevezik historia domusnak, vagyis „háztörténetnek”. Tiszapüspökiben, az egykori plébánia épületében helytörténeti kiállítás van, itt található meg a historia domus. A kézzel vezetett nagy könyv címoldalának felirata: „A tiszapüspöki egyház története”. Az 1723. évre vonatkozik az első bejegyzés, magyar nyelven, amely az első, elveszettnek tekintett, 1775 előtti anyakönyvet írja le.

„A legelső anyakönyv ez évben kezdődik. Alakja negyedrét, bőrkötésű. Három részre oszlik. Az első részben vannak beírva a kereszteltek, középen a megholtak, végén a házasultak. [...] A legelső plébános Czakó János, ki jászberényi káplánból e napon rendeltetik Tisza-Püspökibe [...] A második keresztelt Hegedüs Lőrincz leánya, Erzsébet, – valószínűleg T. Szajolból. [...]”

A negyedrét kifejezés azt jelenti, hogy egy ív négy lapot, vagyis nyolc oldalt tesz ki. A gyakorlottabb szem számára feltűnik, hogy a szöveg nem az 1700-as években megszokott írásformát tükrözi, hanem inkább az 1800-as évek második felére jellemző kézírás, dőlt betűkkel. A fogalmazás sem az 1700-as évek stílusát tükrözi. Belelapozva a könyvbe, látható, a későbbi bejegyzésekre is ez lesz a jellemző. Feltűnő továbbá, hogy 1847-ig rendkívül szűkszavúak, és időben ritkák a bejegyzések, amelyek alig négy–öt oldalt tesznek ki. Az ezt követő – a könyv nagy részét kitevő – bejegyzések részletesekké válnak, és időben 1919-ig tartanak. Világosan látszik, hogy nem ez az első historia domus. Ezt a könyvet valószínűleg 1847 körül kezdték vezetni magyar nyelven. A korábbi könyvet feltételezhetően latin nyelven vezették, amelyből kivonatosan átírták a fontosabb eseményeket az újonnan megkezdettbe. Az 1775 előtti időkre kettő fontosabb bejegyzést találni. Az első Hegedüs Istvánra, a címerszerző Hegedüs Gergely testvérére vonatkozik, 1752-ből, és így hangzik: „T. Szajolban meghal Hegedüs István 82dik évében, s a templomban temettetik el.” A másik fontos jegyzet pedig 1769-ből a címerszerző Hegedüs Gergely fiának, Jánosnak halálát említi: „T. Szajolban Hegedüs János 84 éves korában meghal.” Hegedüs János 1740-ben tanúskodik (lásd: MNL HML IV-9/d/9 No. 214). Ekkor 44 évesnek írják, amit hitelesebbnek fogadhatunk el. Úgy látszik, a historia domus bejegyzése jó tíz évet téved.

A historia domus mellett a tiszapüspöki plébánia életére vonatkozóan kettő protocollumnak nevezett könyv is fellelhető. Ezekbe bemásolták a kapott, illetve kiadott iratok, levelek tartalmát. Az első protocollum az 1811 és 1821 közötti időszakra vonatkozik; feltalálási helye Törökszentmiklóson van, a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményben. A második protocollum 1821 és 1868 közötti átiratokat tartalmaz, és a historia domushoz hasonlóan, a Tiszapüspöki Helytörténeti Gyűjteményben van az őrzési helye.

Ezúton is köszönöm Kocsis Istvánné Butyka Vilmának a kutatáshoz nyújtott segítséget.

   2014. október 10...

A hegedüs családra vonatkozó perek a neoaquistica commissio idejéből

A törökök kiűzését követően felállították a Neoaquistica Commissiót (Újszerzeményi Bizottság), amely 1688 és 1741 között állt fenn. Feladata a visszafoglalt területeken fekvő birtokok tulajdonjogainak vizsgálata volt, amely 1723-tól a Királyi Táblán lefolytatott perek útján történt. Abban az esetben, ha a beidézett földesúr nem tudta hitelt érdemlően igazolni birtokához való jogát, az a Királyi Kamaráé lett. A jogok sikeres igazolása esetén, pedig a nemesnek birtoka becsült értékének tíz százalékát kellett megfizetnie fegyverváltság címén, a törökök elleni háború költségeit ellensúlyozandó.

Tekintettel arra, hogy a Hegedüs-levéltárban megtalálható az 1727. május 6-ára, Pestre, a Királyi Táblára szóló idézés a szajoli birtok vizsgálata ügyében (V jelzet, 38–40. oldal), indokolt volt a perirat utáni kutatás. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában külön szekcióba rendezve találhatók az újszerzeményi perek (O 27). A mutatókönyveket átvizsgálva korábban sikerült megtalálni a per sorszámát (No. 398). A mutatókönyvből kiderült, a Hegedüsök egy másik perben is érdekeltek voltak, amely az egykori erki birtokra vonatkozott (No. 126). A két per aktáját a mai napon sikerült a kezembe vennem és átvizsgálnom. Az anyag feldolgozására a megrendelt iratmásolatok elkészülte után, a későbbiekben kerül sor. Annyi azonban már most elmondható, hogy várakozásommal ellentétben tanúvallomásokat sem, és leszármazási adatokat sem tartalmaznak a perakták. A Szajolra vonatkozó periratban Hegedüs Demetert, Mihályt és Lőrincet említik. Csak a Hegedüs, a Török és a Fejér család maradhatott meg birtokában. A Trombitás családot megfosztották birtokrészétől (az egyetlen leányutód nem nemeshez ment feleségül). A Királyi Kamara az így megszerzett birtokokat a legtöbb esetben eladta. Más iratokból tudni lehet, hogy a Trombitás-rész a Lovas családé lett, amelytől a Hegedüsök bérelték azt. Később a Lajkók, mint leányági leszármazottak pert indítottak a visszaszerzéséért, amelynek eredményeként visszavásárolhatták azt a Lovas családtól. Az Erkre vonatkozó perben (1726) a címerszerző Hegedüs Gergely és testvére, István volt érintve, azonban nevük csak az alperesek felsorolásakor szerepel az aktában. Mellékletként van csatolva a Garamszentbenedeki Konvent tanúságlevele, amely Erk és a hozzá tartozó Győ nevű puszta birtokosaira vonatkozóan tartalmaz okleveleket átiratban a konvent levéltárából. Tudható, hogy a Hegedüs család zálogbirtokos volt a Várkonyi (másképpen Sántha) és Nagy családokkal egyetemben, de a Hegedüsök birtoklására vonatkozó zálogszerződésre még csak utalás sincs.

   2014. augusztus 24...

A hegedüs család ágainak melléknevei

A Hegedüs családon belül egyes ágakhoz melléknevek kapcsolódnak. Egy ezzel a témával kapcsolatos bekezdéssel kibővült a családtörténet családfát ismertető fejezete.

Ezúton kérem, hogy aki a melléknevekkel kapcsolatban további információval tud szolgálni, küldjön üzenetet a kapcsolat menüponton keresztül!

   2014. július 28...

frissült a családtörténeti rész

A családtörténeti részben a szó szerint idézett dokumentumok szövegei frissítésre kerültek. Ez a gyakorlatban szakszerűbb közlést jelent. A rövidítéseket külön jelzés nélkül, a teljes alak használatával feloldottam. Az eredeti helyesírást és ékezethasználatot megtartottam, azzal a megjegyzéssel, hogy a kis és nagy kezdőbetűket a mai helyesírásunknak megfelelően használtam. Az eredetileg felsőindexbe tett toldalékokat normál szedéssel, kötőjellel kapcsoltam a szavakhoz. A családtörténet leírásában kisebb pontosítások, kiegészítések is történtek.

hegedüs k. ferenc díszvendég volt a veszprémi altiszti avatáson

2014. július 26-án altiszti avatás volt Veszprémben, amelyen díszvendégként részt vett Hegedüs K. Ferenc, aki egykoron a Magyar Királyi Honvéd Veszprém-Jutas Altisztképző Intézetben végzett. Az eseménnyel kapcsolatban a veol.hu cikket közölt.

Idézet a cikkből:
Jutas, amelynek emléke ma idehozott minket, a legjobb honvéd altisztképző volt. Itt mindenkinek a rangját a teljesítmény adta meg. Veszprémből elkötelezett, bátor, a katonai szolgálatot a haza védelmében választó emberek kerültek ki, akik hűségesek maradtak a nemzet ügyéhez a háború, s a totális diktatúrák idején is. Akinek ezzel kapcsolatban bármiféle kétsége is lett volna, az elég, ha rápillant a mellettem látható 100 éves Hegedűs Ferenc nyugállományú páncélos őrmesterre, aki szálfaként áll a tűző napon – utalt Hende Csaba a Jutas Altisztképző Intézetben végzett doni túlélőre, aki meghívást kapott a veszprémi ünnepségre.”

Az ATV híradójában 11:10-től látható a beszámoló.

A képen (középen) Hende Csaba honvédelmi miniszter és Hegedüs K. Ferenc
(Forrás: veol.hu)

   2014. július 11...

hegedüs k. ferenc köszöntése 100. születésnapján

Július 10-én, Kecskeméten, a Szent Miklós templom melletti díszteremben katonai tiszteletadással köszöntötték Hegedüs K. Ferencet 100. születésnapján. A jelenlévőket Bakos Tibor nemzetőr dandártábornok üdvözölte, majd Oskolás János költőnek az ünnepelthez írt köszöntőverse hangzott el. A doni hadműveletekben a frontvonalban részt vett egykori őrmester életútját Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes ismertette röviden. Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala részéről Mák Kornél alpolgármester, a Honvédelmi Minisztérium nevében Hornyák Erika alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület részéről Székelyné Körösi Ilona, valamint a Hagyományőrző Kerekasztal és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület köszöntötték az ünnepeltet. A Nemzetőrség tiszteletbeli hadnagyi rangot adományozott Hegedüs K. Ferencnek, a kinevező oklevelet Polyák József nemzetőr vezérőrnagy adta át. Leviczky Cirill átnyújtotta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőoklevelét. A szajoliak képviseletében az ünnepségen részt vett Szöllősi József polgármester és Rudi Gyula, akik ajándékot adtak át. A család nevében köszönetet mondok a szervezőknek és a résztvevőknek azért, hogy nagyapámat ilyen nagy megbecsülésben részesítették.

Az oldal szerkesztőjeként magam is boldog születésnapot kívánok nagyapámnak és megköszönöm neki, hogy a szajoli Hegedüsök történetének kutatása terén útnak indított.

A Kecskeméti Televízió riportja
A Kecskeméti Hírhatár cikke fotógalériával
Fotógaléria a dokumentumtárban

A képen Hornyák Erika, Kenyeres Dénes és Hegedüs K. Ferenc látható.

   2014. június 30...

helyzetjelentés a családtörténeti kutatásról

Legnagyobb sajnálatomra, a család történetével kapcsolatos új kutatási eredményről nem tudok beszámolni. Sajnos, kevés feltáratlan forrás maradt a kutatás jövőbeli céljaként. Egy 1727 és 1730 közötti időre datált pernek az anyaga, amelyben a Királyi Tábla megfosztotta a Trombitás családot Szajol negyedrészétől, valószínűleg a Királyi Tábla levéltári anyagában található. Talán, a Hegedüs családra vonatkozó adatokat is tartalmaz, ugyanis az ügyben a bíróságra történő idézés megtalálható a Hegedüs-levéltárban (V jelzet, 38–40. oldal). Szajol negyedrészét a Lajkók, mint leányági leszármazottak később visszaszerezték. Az egykori Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlési iratainak jövőbeli átnézése bizonyára tartogat még pár ismeretlen dokumentumot a Hegedüsökre vonatkozóan.

Amennyire időm engedi, dolgozom a család történetét bemutató könyv kéziratán. Jelenleg éppen a peres iratokat ismertető fejezet végleges formába öntése folyik. A könyvnek azonban előre láthatólag lesznek nagy hiányosságai. A teljes családfa összeállítása szinte lehetetlen feladat az elveszett tiszapüspöki anyakönyv okán.  Az Almásy családdal Szajol határának kiigazításáért való hosszú ideig tartó pereskedés iratainak többsége nem áll rendelkezésre, és nem sok lehetőség látszik a pótlásra. Úgy tűnik, a korábbi perek anyagait átették a később indítottakéhoz, amelyek végül az egykori Igazságügyminisztérium (1867-1949) levéltárába kerülhettek, amely azonban tűzkárt szenvedett, csaknem teljesen megsemmisült. Megjegyzendő, hogy a megmaradt Hegedüs-levéltár, vagyis a Hegedüs család iratainak könyv formátumban bekötött hiteles másolatai egykoron az Almásy család elleni perek mellékleteit képezték.

A Hegedüs-levéltárról készült újabb, az eddiginél jobb minőségű fotómásolat bekerült a dokumentumtárba (leveltar_1778_v2.pdf). A levéltárról 1893-ban készült magyar nyelvű fordítás eddigi, helyenként homályos fotómásolata helyére sokkal jobb minőségű szkennelt változat került (leveltar_1778_magyar.pdf).

Végül egy mondat erejéig emlékezzünk meg az 1701-es nemeslevél kiadásának 313. évfordulójáról, amely a mai napra esik.

   2014. április 25...

bérmálás törökszentmiklóson 1767-ben

A családtörténeti kutatásoknak fontos forrásai az anyakönyvek. A katolikus egyházban a kereszteltek, a házasultak és a meghaltak anyakönyve mellett létezik egy negyedik anyakönyv is: a bérmáltaké. Amíg az első három általában a plébániákon található, az utóbbit rendszerint az egyházmegyei levéltárakban kell keresni. A bérmálást a régi időkben mindig maga a püspök végezte. Sokszor öt-hatévente került sor csak bérmálásra, előre meghirdetett időpontokban, adott településeken. Megjegyzendő, hogy 1907-ig a bérmálás megelőzte az első áldozást.

1767. július 19-én Törökszentmiklóson volt bérmálás, ahová a környező településekről is érkeztek. Ekkor a szajoli Hegedüs családból is sokan bekerültek az anyakönyvbe. A fellelhető adatok segítik a kutatók munkáját, de sajnos nagy hiányosság, hogy ekkor a bérmáltak szüleit nem jegyezték fel. Érdekes megfigyelni, hogy sokan idősebb korukban bérmálkoztak. A Szajolban lakó Hegedüs István 56 éves korában részesült ebben a szentségben. Ő minden bizonnyal az 1701-es nemeslevélben szereplő Istvánnak a fia. Hasznos információ, hogy három Hegedüs Jánost is találunk, akik azonosíthatók a családfán. Kettő közülük 30 éves, ők bizonyára a családfa VII. tábláján található János, és János Urbán. Harmadikuk 32 éves, ő pedig talán a VI. táblán található, 1736-ban született János. A hasznos információ nem több, mint, hogy a családfa említett Jánosai megérték a felnőtt kort, valószínűleg továbbterjesztették a családfát, azonban utódaikat eddig még nem sikerült beazonosítani. A 45 éves József az I. táblán szereplő Mátyás fia lehet. József felperesként szerepel az MNL OL O18 No. 1836. jelzetű periratban, amely a 2013. augusztus 30-ai bejegyzésben ismertetve lett.

A bérmálási anyakönyv Hegedüs nevűekre vonatkozó adatai megtekinthetők a dokumentumtárban.

   2014. március 31...

az 1669-es királyi birtokadományozás emlékére

1669. április 1-jén I. Lipót király Bécsben kelt adománylevelével Fejér Mihálynak, Török Andrásnak, Trombitás Mátyásnak és Hegedüs Demeternek adományozta Szajolt. Emlékezzünk e helyen a 345 évvel ezelőtti eseményekre! A családtörténeti részben, a „Szajoli birtok” című fejezetben elolvasható, hogyan is szerezték meg a birtokot és a királyi adománylevelet a nemesek. A fejezet szövegét nem jelentős mértékben pontosítottam, kiegészítettem. A változtatás nem érintette az eredeti dokumentumok közölt szövegét.

Meg kell jegyeznem, hogy a közölt forrásszövegek terén szakmai tekintetben vannak hiányosságok – ez a megállapítás az egész családtörténeti részre helytálló. Amint a kedves olvasó is bizonyára észrevette, a régi iratok szövegei tele vannak rövidítésekkel, idegen – főként latin eredetű – szavakkal, valamint a kis és nagy kezdőbetűket is eléggé esetlegesen, rendszertelenül alkalmazták. A forrásszövegek közlésének is van helyes szakmai gyakorlata. A rövidítéseket fel kell oldani oly módon, hogy a szó teljes alakja megismerhető legyen. Az idegen eredetű, vagy ma már nem közérthető kifejezéseket meg kell magyarázni. A kis és nagy kezdőbetűk használatával kapcsolatban rendet úgy érdemes tenni, ha a mai időnk gyakorlatának megfelelően kijavítva közöljük azokat. Az eredeti helyesírást egyéb tekintetben pedig megtartjuk. Ezeket az irányelveket igyekszem is majd alkalmazni a Hegedüs család történetét bemutató könyv kéziratának elkészítése során. Az internetes családtörténeti oldal esetében ez még a jövő feladata lesz; e tekintetben türelmet kérek az olvasóktól.

A kis kitekintés után térjünk vissza a birtokadományozás emlékére! Felelevenítve a történteket, jól látszik, hogy az egykor élt elődök nagymértékben ragaszkodtak szeretett Szajoljukhoz. A legnagyobb bajban össze tudtak fogni a falu megmentéséért. A szoros kötődés akkor is megmaradt, amikor a dicső elődök emléke kissé már megfakult, és az elszegényedés során a kisnemesi életformát sokan nem tudták tovább fenntartani. Az elődök példája álljon előttünk azért, hogy ez a község iránt érzett szeretet és az összefogás képessége a mai időkben is jellemezni tudja a népes Hegedüs család tagjait és a szajoli lakosokat!

elkészült a hegedüs-címer újabb változata, díszes keretmezőben

Elkészült, és a dokumentumtárban is letölthető (kiemelt dokumentumok) a Hegedüs-címer egy újabb változata, amely az 1701-es címeres nemeslevélben megfestetthez hasonlatosan, ún. díszes keretmezőben ábrázolja a címert. A képet Máthé Erika készítette olajfestékkel, A3 méretben, falapra. Kérésemnek megfelelően igyekezett kijavítani minden olyan hibát, amely az eredetit jellemezte. A címertan gyakorlata szerint egy újonnan elkészített címer esetében törekedni kell a hibamentességre. Igaz ez még akkor is, ha mintául egy királyi oklevél szolgál. Az eredeti nemeslevélben szereplő kép egyes színei megváltoztak az elmúlt 313 év során. Az ezüst festék helyenként nagyon besötétült. Szakértői vélemény szerint a kép kerete eredetileg aranyszínű volt, a mai zölddel szemben. Látszik, hogy a régi mesternek elfogyott a helye amikor a címerkép megfestéséhez ért munkájában; a pajzsokat tartó vitéz alakjának ábrázolása kissé elnagyolt. A címer saját célra szabadon felhasználható; közlés esetén kéretik a forrás (ezen internetes oldal) megnevezése. Bal oldalon az eredeti nemeslevélben található címer látható, jobb oldalon pedig az újonnan elkészült.

   

   2014. március 12...

javítások, bővítések a családfán

Szükséges volt korrigálni a családfát, amely a családtörténeti részben megtekinthető. A nehézséget az okozza hogy a családfa elején szereplő ősök esetében nem mindig állnak rendelkezésre anyakönyvi bejegyzések, így más dokumentumok adataira szükséges támaszkodni, amelyek gyakran csak közvetett módon utalnak leszármazási adatokra. Ritkább esetben, de az is előfordul, hogy az iratok egymásnak ellent mondanak. A leszármazás esetében ezért helyenként feltételezésekbe kell bocsátkozni, azonban azokat a lehetőségekhez mérten mindig kellően meg kell alapozni. A kutatás előre haladtával újabb dokumentumok kerültek elő, amelyek a korábban felvázolt leszármazás pontosítását teszik lehetővé.

Amint a 2013. november 20-ai bejegyzésben is olvasható, a család őse a korábbi feltételezésekkel ellentétben, nem a közeli Tiszapüspökiből származhatott, hanem a Kovacsóczy által közöltek alapján, a dévaványai lakhelyű, Nyáry Zsigmondtól felszabadítólevelet kapó, ezt követően, pedig nemességet szerzett Hegedüs Jánostól. A család tagjai a nemesi jogok igazolása során később csak az 1669-es birtokadományozó-levélig és az 1701-es nemeslevélig nyúltak vissza az időben. A korábbi időkkel nem foglalkoztak, ezért csupán Kovacsóczy közlésére lehet támaszkodni, aki könyve írásakor a család akkor még meglévő régi irataiból is dolgozhatott. Nem tehetünk mást, mint hogy a dévaványai Hegedüs Jánost a családfa elejére tesszük. Azt a kérdést viszont el kell dönteni, hogy vajon ő és a két ismert ős, vagyis a két testvér közül János, egy és ugyanazon személy-e, vagy pedig a dévaványai Hegedüs a két testvér apja (talán nagyapja, de ez sokkal kevésbé valószínű) lehetett.

Kiindulásként rögzíteni kell kettő olyan tényt, amelyet a döntésnél fel kell majd használni. Az egyik az, hogy az 1669-ben birtokadományt nyert Demeter nem az adományozás által lett nemessé. Már korábban is nemes volt – bizonyára testvérével, Jánossal egyetemben –, legalábbis a Garamszentbenedeki Konvent egyik irata 1667-ben nemes személyként említi (Hegedüs-levéltár C jelzet, 14–16. oldal). A másik információ pedig a 79 éves Ökrös György 1746-ban felvett tanúvallomásában szerepel (Hegedüs-levéltár W jelzet, 40-41. oldal), amely szerint a testvérek eleinte együtt laktak Szajolban, később váltak el egymástól és osztozkodtak.

A kérdés eldöntéséhez azt kell mérlegelni, hogy valószínűbb-e az, hogy a testvérek együtt szerezték a nemességet és együtt vásárolták a szajoli birtokukat (még a Bory Györgytől való birtok-visszavásárlás előtti időre gondolva), mint, az hogy a nemességet és a birtokot is apjuk szerezte, és tőle örökölték azokat. Anélkül, hogy igazán hosszú fejtegetésbe kezdenék, az öröklés sokkal valószínűbb. Az iratok nem említik, hogy a dévaványai Hegedüs János a nemességet a testvérével együtt szerezte volna. Birtokot vásárolni pedig Szajolban nem lett volna egyszerű. A sok birtokos közül valaki, élve ehhez való jogával, biztosan ellent mondott volna az eladásnak. A szajoli nemesek birtokai minden jel szerint (a szokásoktól eltérően) leányágon is öröklődtek (később ezt az állapotot viszi tovább az 1669-es adománylevél is). Nyitva állt tehát a beházasodás által való birtokszerzés lehetősége a nemesek részére; feltehetően a dévaványai Hegedüs János is így szerezte szajoli birtokrészét. Mindezeket megfontolva, nem valószínűsíthető, hogy a dévaványai Hegedüs János a két testvér egyike volt. Sokkal inkább az látszik valószínűnek, hogy ő volt a testvérek apja.

Az a Péter, aki a Péter-ág őse, eddig a címerszerző Gergely fiaként szerepelt, de ez bizonyára tévedés. Ez javítva lett. Az MNL HML IV-1/b/582 No. 811 (1846) jelzetű nemességigazolási dokumentum a Péter-ág ősének az 1701-es nemeslevélben szereplő Pétert teszi, de őt Gergely fiaként szerepelteti; ez adott okot az eddigi tévedésre. A nemeslevélből tudva lévő, hogy Péter valójában Gergely testvére volt, de a nemességigazolási dokumentum családfáján szereplő Péter nevű őssel semmiképpen nem lehet egyező személy, mert annak 1736-ban és 1739-ben fiai születtek, Gergely testvére, pedig ekkor már nem élt. (Időközben több olyan dokumentum is keletkezett, amelyben szerepelnie kellett volna, ha életben lett volna.) Amint a kutatás során kiderült, semmilyen adat nem utal arra, hogy a címerszerző Gergelynek lett volna egy Péter nevű fia, így az egyetlen szóba jöhető lehetőség a Péter-ág őseként az I. táblán szereplő Mátyásnak az eddig is feltüntetett Péter nevű fia, aki születési idejét tekintve pontosan beleillik a képbe. Mátyás fiairól egy 1747-es szerződés tesz említést (MNL HML XII-1/37 No. 474. 731-732. oldal).

Felkerült a családfára a fiú utód nélkül maradt Hegedüs Lőrinc, aki a közvetett bizonyítékok alapján az 1669-ben birtokadományt nyert Demeter fia lehetett. Egy 1748-as per (MNL OL O18 No. 1838) anyagából az derül ki, hogy Lőrinc Demeter lineájába tartozott. (A Hegedüs család az 1747-es osztálylevél következtében öröklés szempontjából két ún. lineára, leszármazási vonalra oszlott, a két ős, Demeter és János utódai esetében.) A perben a birtokadományt nyert Demeter szintén Demeter nevű unokája megtámadott egy szerződést, amelyben Lőrinc özvegye eladta szajoli birtokrészét, amely őt később örökségként illette volna meg. Hegedüs Lőrinc kimaradt az 1701-es címeres nemeslevélből. Részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban, 1705-ben Aradon raboskodott (Botka János (szerk.): Zounuk 4. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok, 1989., 324-326. oldal). Tekintve, hogy Demeter 1697 körül született (1746-ban 49 évesen tesz tanúvallomást, MNL HML IV-1/b/56 85), a korkülönbségre adható becslések megfontolása után Lőrincet az ifjabb Demeter nagybátyjaként tudjuk csak elhelyezni a családfán.

Kibővült a családfa pár Erken anyakönyvezett taggal. Akik feltehetően, vagy bizonyosan gyermekként meghaltak, azok továbbra sem szerepelnek. Hegedüs István 1717-ben Szolnokon kötött házasságot Andrásy Annával. István két idősebb fia közül, Istvánnak bizonyosan nem ő volt az édesanyja és feltehetően Máténak sem.

A címerszerző Gergelynek volt egy József nevű fia, aki a tiszapüspöki anyakönyv szerint 1783-ban halt meg 76 évesen. A már említett 1748-as perben kiegyezik Hegedüs Demeterrel oly módon, hogy a vitatott szajoli birtokrész a másik félre szálljon ha annak nem marad fiú utódja. József valószínűleg nem kötött volna ilyen egyezséget, ha nem lett volna életben lévő fia, de gyermekeit azonban nem ismerjük név szerint.

A birtokadományos Demeter szintén Demeter nevű unokájának leszármazási táblázatára felkerültek a házastársak nevei.

A családfa elejének korrigált része így néz ki:

   2014. január 26...

újabb iratok kerültek a dokumentumtárba

Bővült a dokumentumtár a család ősének tartott dévaványai Hegedüs János nemesi bizonyságlevelének kiadását elrendelő vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv oldalaival, 1659-ből. (A bizonyságlevélről szóló rész a 65. oldal alján kezdődik, és a 66. oldal tetején fejeződik be.) Ennek tartalma a 2013. november 20-ai bejegyzésben már ismertetésre került.

MNL HML IV-1/a/1 (Protocollum B) 63-66. pag.

Öt összeírás Szajolra vonatkozó oldalai is bekerültek a dokumentumtárba, amelyek az 1746 és 1749 közötti időkből valók. (Az összeírásokra Pataky László hívta fel a figyelmemet; köszönettel tartozom érte.)

Különös érdekesség, hogy a többi Hegedüssel ellentétben Hegedüs Pál a szintén Pál nevű fiával a nem nemesek között fordul elő. Mint ismert, a Hegedüsök egyik ága – János utódai, közöttük a címerszerző Gergely is – régen Erken volt birtokos. Az erki anyakönyvben sok bejegyzés van a Hegedüsökre vonatkozóan, közöttük van egy Pál nevű, akinek gyermekei születtek, és sehogyan sem lehet őt a családfára illeszteni. A többi Hegedüs maguk közé tartozóként kezelhette, mert úgy tűnik, velük együtt 1737 után visszaköltözött Szajolba. Talán, egy Hegedüs leány törvénytelen gyermeke volt. Az is lehet magyarázat, hogy Hegedüs leány törvényes házasságából, de nem nemes apától született gyermeke volt, és csak ragadványneve volt a Hegedüs. Egy 1806-os per anyagában (MNL HML IV-9/d/122 No. 3339) melléklet egy 1755-ös irat, amelyben érintőlegesen szerepel Hegedüs alias Fakó Pál, aki a Fejér család taksása volt, ami azt valószínűsíti, hogy nem volt nemes, így ő lehet az összeírások nem nemes, különleges Hegedüse. A peranyag másik melléklete azt is említi, hogy Hegedüs alias Fakó Pál elszökött a portájáról, feltehetően véglegesen távozott Szajolból.

1747-ben a szajoli nemesek egy osztálylevélben egyezetek ki egymással. Ekkor osztozott meg igazságosan egymással a Hegedüs család két ága. Így lett mindkét ágnak negyed-negyed rész birtoka Szajolban. Az összeírások helyenként feltüntetik a nemesek által fizetendő dikát, vagyis rovásadót, amelyet vagyoni alapon számítottak ki. Szembetűnő, hogy az osztálylevél előtti időkben János leszármazottai sokkal nagyobb birtokrésszel rendelkeztek Szajolban, mint az 1669-es adománylevélben szereplő Demeter utódai. Ez arra enged következtetni, hogy a két testvér közül János volt az elsőszülött, ő örökölt nagyobb vagyont, több földet. Tekintve, hogy János kimaradt az adománylevélből, utódaitól később egyszerű lett volna per útján megszerezni a birtokrészüket; bizonyára ez a fenyegetettség volt az alapja az 1747-ben történt igazságos kiegyezésnek.

Megfigyelhető, hogy voltak, akik már életükben megosztoztak elsőszülött fiukkal. Így tett a címerszerző Gergely István nevű testvére a szintén István nevű fiával, valamint Mátyás Péter nevű fiával.

MNL HML IV-7/b/4 öí. 595 5. pag. (1746)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 588 21. pag. (1747)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 596 4. pag. (1747)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 598 8. pag. (1747)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 590 22. pag. (1749)

   2014. január 19...

francia egyetemisták megkeresése hegedüs i. miklóssal kapcsolatban

Január 4-én Lucie Boulet és Mathilde Dumonet, Franciaországban élő egyetemisták azzal az információval kerestek meg, hogy 1918-ban, az I. világháború idején annak a kisvárosnak a kórházában halt meg Hegedüs Miklós szajoli származású katona, ahol ők is élnek, és tanulmányaikhoz kapcsolódóan foglalkoznak az üggyel. Érdeklődtek, tudok-e valamilyen adattal szolgálni. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy segíteni tudok, de rendelkeztem egy fényképpel a szajoli világháborús emlékműről, és a rajta lévő nevek alapján kiderült, hogy Hegedüs I. Miklósról van szó, és az I betű útba igazított. (Megjegyzés: az I. rövidítés a család István-ágát jelöli.) Ezt követően Hegedüs I. Gábor segítségével – aki a saját leszármazási vonalát kutatja – sikerült pontosítani az adatokat, és rövid ismertetőt is adtam a család történetéről. Kijavításra kerültek a hozzátartozók Franciaországban betűhibákkal rögzített nevei. Az egyetemista lányok elküldték Hegedüs Miklós haláláról Franciaországban kiállított igazolást, és ígéretük szerint folytatják a kutatást további adatok után. Feltételezni lehet, hogy Hegedüs Miklós hadifogolyként tartózkodott Franciaországban. A szajoli halotti anyakönyvbe utólag, 1921. jűlius 10-én jegyezték be a halálesetet, a következő megjegyzéssel: „A hazáért hősi halált halt katona halál esete bejegyezve a B. M. [Belügyminisztérium] által közölt adatok alapján /: 49222/1921. B. M. sz.”

Adatok:
Név: Hegedüs Miklós
Szolgálati hely: császári és királyi 68. gyalogezred, Szolnok
Születési idő, hely: 1889. április 8., Szajol
Elhalálozás ideje, helye: 1918. november 5., Saint-Chély-d'Apcher (Franciaország)
Szülők: Hegedüs Miklós, Herczeg Erzsébet
Házastárs: Lajkó Borbála
Gyermekek: Pál, László

Különös érdekesség, hogy Hegedüs Miklós 1911-ben ugyanazon a napon – november 26. – kötött házasságot Szajolban, mint a saját dédapám, továbbá a dédapám testvére. A három Hegedüs házassági bejegyzése egy lapon szerepel az anyakönyvben.

ARCHIVUM

  2012 – 2013