A KITŰZÖTT CÉLOK

A család története összeforrt Szajol történetével, de már több száz év eltelt azóta, hogy az elődök királyi birtokadományt nyertek a falura, amelynek címere később megegyezett a Hegedüs család címerével. Napjainkra az egykor az 1600-as években élt két testvér – Hegedüs Demeter és János – apai egyenes ági leszármazottainak száma ötszáznál is többre becsülhető. A népes családban időközben egyre jobban feledésbe merült a múlt, már csak halványan élő legenda volt a nemesi származás is. Ismerjük meg közös gyökereinket, elődeink történetét, és tartsuk emlékezetünkben, hogy minden szajoli gyökerű, Hegedüs nevet viselő, közeli, vagy távoli unokatestvérként egy családba tartozik!

Az egyik cél a családtörténet-kutatás során az elfeledett értékek feltárása. Ennek alapja a levéltárakban található, vagy magánkézben lévő, esetleg kallódó iratok felkutatása, azokról lehetőleg másolat készítése, de legalább az irat által hordozott információ írásbeli rögzítése. Számomra különösen fontos cél az összegyűjtött iratok másolatainak közzététele egy dokumentumtárban, így biztosítva azt, hogy azok ne legyenek az enyészeté a jövőben, és hozzáférhetőek legyenek az érdeklődő kutatók számára. A megtalált dokumentumok által feltárt információhalmazt értelmezni, rendszerezni szükséges, és közérthetően, szakszerű magyarázatokkal ellátva, érdemes azt ismertetni. A közzététel egyik módja az eredmények e weboldalon keresztül való bemutatása. Már megvalósult terv szakcikk megjelentetése, a közreadás végcélja azonban egy, a Hegedüs család történetét bemutató, több kötetből álló könyvsorozat kiadása, amelynek első kötete már elkészült. Számos populárisabb formában íródott cikk is született az évek során, amelyek a szajoli helyi újságban jelentek meg, továbbá a család történetéről egy alkalommal már előadást is tarthattam. A célközönség természetesen a népes Hegedüs család egyenes ági tagjain kívül, a nagyszámú, és érdeklődő leányági leszármazottakat, rokonokat, de minden Szajol története iránt érdeklődőt is magában foglalja. A szajoli polgármesteri hivatal épületében, a lépcsőfordulóban kapott helyet az 1701-ben elnyert címeres nemeslevél fényképe, az irat magyar fordítása, és egy emléktábla a település címerévé lett Hegedüs-címer adományozásának tiszteletére. Bízom abban, hogy sikerül majd jó példát mutatni a kutatás és az eredmények e helyen való bemutatásával más amatőr kutatók számára is, így minden érdeklődő figyelmére számítok.

Tekintve, hogy amatőr kutató vagyok, a szakképzettekkel ellentétben nekem „menetközben” kell beletanulnom a szakmába. Ezért a közzétett eredmények ismertetésében könnyen lehetnek hibák, akár téves következtetések is. Ezeket felismerésük után mindig igyekszem majd korrigálni, ehhez szívesen fogadok építő jellegű kritikákat. E célok megvalósítása érdekében hoztam létre ezt a weboldalt, és a jövőben ezek mentén próbálom meg bővíteni, fejleszteni.

KIADVÁNYOK

Hegedüs K. Ferenc: A szajoli Hegedüs család rövid története és erki zálogbirtokossága, Pytheas Könyvmanufaktúra, Budapest, 2015.

Puhafedeles kiadás, 15.5 x 23 cm, 34 oldal 1 színes címerképpel, ár: 800 forint. További információ, illetve megrendelés a kiadó internetes oldalán, valamint a 06 (1) 424–7822 telefonszámon.

Az érdeklődő olvasó szakszerű formában megismerheti a szajoli Hegedüsök történetét röviden, továbbá a családnak az 1700-as évek első évtizedeiben fennállt erki zálogbirtokosságával kapcsolatos szerződések, magánlevelek szövegeit is megtalálja.

Hegedüs K. Ferenc: Tartalma a nemes Hegedüs család Szajol helység birtokos urai írott eszközeinek   I. kötet, Szajol Községi Önkormányzat, Szajol, 2017.

Puhafedeles kiadás, 15.5 x 23 cm, 246 oldal 1 színes címerképpel, ár: 2000 forint. A nyomdai munka Budapesten, a Pytheas Könyvmanufaktúránál történt. A könyv megvásárolható, vagy postai úton megrendelhető Szajolban, a Közösségi Ház és Könyvtárban (cím: 5081 Szajol, Kölcsey Ferenc út 2; tel.: +36 (56) 446-047).

A könyvben ismertetésre kerülnek az eredetre, a család őseire vonatkozó iratok, a szajoli birtokra vonatkozó királyi adománylevél, továbbá a címeres nemeslevél megszerzésének körülményei, dokumentumai. Megismerheti az olvasó az 1747-es osztálylevelet, amely által a szajoli nemesek újra felosztották maguk között a birtokot. Ebben a kötetben nincs lehetőség az összes perirat bemutatására, így csak 11 bemutatására kerül sor. Több arra érdemes latin nyelvű oklevél szövege és magyar nyelvű fordítása bekerült a könyvbe. E helyen hiányosság lesz a leszármazás részletes ismertetése, csupán a családfa első öt generációja lesz közölve. A hiányosság oka az elveszettnek tekintett, 1723 és 1775 között vezetett tiszapüspöki római katolikus anyakönyv, amelybe a szajoliakat is bejegyezték. A leszármazottak közül kevés jeles személy került ki, ennek következtében hiányzik majd – a családtörténeti könyvekben egyébiránt megszokott – a család kiemelkedő tagjait bemutató fejezet. A kötet végére került egy kis szótár a magyar nyelvű iratokba ágyazott latin kifejezésekhez. A könnyebb használhatóságot személynév- és helységnévmutató segíti.

A könyvek külső megjelenésükben a száz évvel ezelőtt nagy számban megjelent családtörténeti munkákra emlékeztetnek. A borítótervek is a korabeli divat szerint készültek el, valamint a betűtípus is ennek jegyében lett kiválasztva.

A CSALÁDFA

Többen jelezték, hogy a családtörténet szekcióban megtalálható családfát jó lenne a mai időkig kibővíteni, ezért leírom, milyen lehetőségek vannak erre. A családfa összeállításának elsődleges forrásai az anyakönyvek. 1895-től van állami anyakönyvezés, azt megelőzően, csak egyházi anyakönyvezés volt. Az állami anyakönyvek esetében a kutatást nagyban megnehezíti az alkalmazott titkosítás, ezek többségébe nincs szabad betekintés. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a leszármazottaknak önállóan kell az első lépéseket megtenni a saját közvetlen felmenőik anyakönyvi kivonatainak kikérése ügyében, másrészt azt is jelenti, hogy viszonylag pontos adatokkal kell rendelkezni, mert keresésre nincs lehetőség. Az 1895 előtti egyházi anyakönyvek szabadon kutathatók. Az anyakönyvek másolatait évtizedekkel ezelőtt mikrofilmre vették, amelyeket a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őriznek, és többségük digitalizált formában a megyei levéltárakban is hozzáférhetően, számítógépen kutatható. A mikorfilmek a mormonok által működtetett, szombaton is nyitva tartó, budapesti családtörténeti központban is hozzáférhetők (cím: 1141 Bp., Tihany tér 1, telefon: 06 (1) 422-0338), ahol felekezetre való tekintet nélkül bárkit fogadnak. Az egyházi anyakönyvek 1827 óta kettő példányban készültek, és a másodpéldányok az illetékes megyei levéltárakba kerültek. A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában szabadon kutathatók a másodpéldányok. Az illetékes plébániákon érdeklődni lehet az eredeti anyakönyvekbe való, helyben történő betekintés lehetőségéről. Internetes keresési lehetőség is van az angol nyelvű FamilySearch.org oldalon; megjegyzendő, hogy az adatbázisban rögzített nevek esetében sok az elírás; az állami anyakönyvek anyaga Szajol esetében Tiszaszajol néven találhatók meg. A Szajolban lakókat 1860 után Szajolban, 1723 és 1860 között, pedig Tiszapüspökiben anyakönyvezték. Az 1775 előtti tiszapüspöki anyakönyvnek nyoma veszett, hiányzik, mikrofilmezésére sem volt lehetőség. Ez rendkívüli nehézség a kutatás során, mert más forrásokat kell találni, amelyek csupán töredéjesen képesek pótolni a leszármazási adatokat. Ez ügyben tehetségem szerint igyekszem mindent megtenni, de a lehetőségek nagyon korlátozottak. A meglévő tiszapüspöki anyakönyvek jelenleg a törökszentmiklósi római katolikus plébánián találhatók. A címerszerző Hegedüs Gergely és testvére, István az 1700-as években Erken is birtokos volt, az erki anyakönyvben is vannak bejegyzések a családra vonatkozóan 1724 és 1737 között. Szórványosan vannak még bejegyzések a szolnoki, a besenyszögi és a törökszentmiklósi anyakönyvekben is. A családtörténeti részben ismertetett családfán elsősorban azok szerepelnek, akiknek adatait a nemességigazolások dokumentumai tartalmazzák; sajnos, teljes ágak hiányoznak. Régen szokás volt a Biblia üres oldalaira feljegyezni a születési, házassági és halálozási adatokat; talán vannak még így fennmaradt leszármazási adatok. Összegzésként megállapítható, hogy a családfa napjainkig történő kibővítésében a ma élő leszármazottaknak tevékenyen közre kell működni, mert ezt a feladatot nincs lehetőségem egyedül elvégezni, viszont minden szakmai segítséget megadok a hozzám fordulóknak.

FELHÍVÁS!

Kérem azokat a leszármazottakat, akik a családhoz köthető régi dokumentumokat őriznek, vegyék fel velem a kapcsolatot, és tegyék lehetővé, hogy az iratokról fotómásolat készülhessen, különös tekintettel a birtokadományozó-levél eredetijére. A család címerkérő folyamodványa része volt a családi levéltárnak, és 1997-ben került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába. Legnagyobb sajnálatomra, a családi levéltár már nincs egyben, kikerült a család birtokából. Olyan régi dokumentumokat is keresünk, amelyek a családfa kiigazítására, teljessé tételére alkalmasak, egészen XVII–XVIII. századig, esetleg még azoknál is korábbi időkig visszamenően. A családhoz kapcsolódó régi iratokra vonatkozóan esetlegesen megvásárlási ajánlatot is kész vagyok tenni.

COPYRIGHT

A család tulajdonát képező eredeti dokumentumok (lásd: dokumentumtár/kiemelt dokumentumok) másolatai, a birtokadományozó-levél és a címeres nemeslevél magyar nyelvű fordításai, továbbá a szerkesztő írásai saját célra szabadon felhasználhatóak, közlés esetén kéretik a forrás feltüntetése. A levéltári dokumentumok másolatainak közlése az illetékes levéltár engedélyéhez kötött (lásd: dokumentumtár/megjegyzés). A rekonstruált címervariációk képei bármilyen célra szabadon felhasználhatóak. Minden egyéb dokumentum közlése, nem magáncélra történő felhasználása, azok tulajdonosainak engedélyével lehetséges.